Nemzetközi hírek

Jelen cikkünk egy öt részből álló cikksorozat második része, amely az IMIDRA kutatóintézetben szerzett tapasztalatokat mutatja be. A sorozat által érintett tématerületek: I. rész: Klimatikus kihívások és adaptációs stratégiák. II. rész: Vízgazdálkodás és öntözési technológiák. III. rész: Vetésforgó és talajgazdálkodás. Alternatív kultúrák és kísérleti programok. IV. rész: Gazdasági kihívások és piaci helyzet. Értékesítési stratégiák és közvetlen marketing. V. Fenntarthatóság és környezeti szempontok. Jövőbeni kilátások és fejlesztési irányok. Összegzés és következtetések.

A NAK és a Gazda Kontroll szaktanácsadással és innovációval foglalkozó munkatársai 2025. június 15-17. között szakmai tanulmányút keretében látogatást tettek a spanyolországi IMIDRA (Instituto Madrileño de Investigación y Desarrollo Rural, Agrario y Alimentario) kutatóintézetbe.

1. Vízgazdálkodás és öntözési technológiák

Öntözési igények és vízfelhasználás

A víz hatékony felhasználása központi szerepet játszik a spanyol mezőgazdaságban, ami nem meglepő a régió félszáraz klímája miatt. Az olívaültetvények éves vízigénye széles spektrumon mozog: maximális dózisú öntözés mellett hektáronként 4000 köbméter vizet használnak fel a fák évente, míg más esetekben 2000 köbméter is elegendő lehet. Ez a különbség az ültetvény életkorától, a talaj típusától és a kívánt hozamszinttől függ.

A fák életben tartásához évente körülbelül 100 liter víz szükséges négyzetméterenként, ami jelentős mennyiség. A spanyol tapasztalatok szerint az öntözés mértéke és az ültetvények állapota között közvetlen összefüggés van. Andalúziában olyan rendszereket is alkalmaznak, ahol az ültetvényeket részben "pihentetik", vagyis egy időre csökkentik az öntözést, hogy a fák jobban fejlődjenek és mélyebb gyökérzetet alakítsanak ki.

Öntözési technológiák és innovációk

A speciális csepegtetőrendszerek alkalmazása kulcsfontosságú a hatékony vízfelhasználáshoz. Ezek a rendszerek biztosítják, hogy a fúvókák ne tömődjenek el és a víz megfelelő mennyiségben jusson el a növényekhez. A technológia hasonlít a hazai kukoricatermesztésben használt öntözőrendszerekhez, de sokkal kifinomultabb és precízebb.

A talaj alatti nedvességmérés szintén fontos eleme a modern vízgazdálkodásnak. Különböző szenzorokat helyeznek el a talajban, amelyek folyamatosan mérnek és adatokat szolgáltatnak az öntözés optimalizálásához. Ez a precíziós mezőgazdasági megközelítés lehetővé teszi, hogy csak akkor és csak annyi vizet juttassanak ki, amennyire valóban szükség van.

Öntözési közösségek és vízjog

Spanyolországban a vízgazdálkodás szervezeti háttere is figyelemre méltó. Bizonyos területeken többszáz kilométer hosszan betoncsatornák biztosítják a vízelosztást, ami rendkívül fejlett infrastruktúrát jelent. Ugyanakkor a helyi öntözési közösségek rendszere is működik, amelyek felelősek az adott térség csatornáinak és öntözőrendszereinek karbantartásáért.

A Tejo folyóból 100 km-en szállított öntözővíz. Forrás: Jakab Ágnes (NAK/ZTE)

Ez a rendszer érdekes párhuzamot mutat a magyar modellel. Az állam csak a vizet biztosítja, de az elosztás és üzemeltetés a közösségek feladata. Ezek vagy egyesületi, vagy kft-szerű szerveződések, amelyek önállóan gazdálkodnak, díjakat szednek és működtetik a rendszert. A vízdíjat a tagok fizetik, alapdíj és fogyasztás alapján, amit mérőórák segítségével mérnek.

Hazánkban is egyre inkább teret nyer ez a modell, ami hatékonyabbnak bizonyulhat az állami irányításnál. A közösségi tulajdonban és üzemeltetésben lévő rendszerek általában jobban karbantartottak és gazdaságosabban működnek.

Vízjogi szabályozás és engedélyezés

Az öntözéshez szükséges víz több forrásból is származhat: felszíni-, (folyók), valamint felszín alatti vízből. Magyarországon az artézi vizet nem engedik öntözésre használni, mivel ezeket a vízbázisokat védeni, óvni kell.

A vízjogi engedélyezés Spanyolországban is egyre szigorúbb, hasonlóan a magyar helyzethez, ahol a Duna és Tisza alacsony vízállása miatt korlátozni kell a felszíni vízkivételt. Vannak azonban történelmi jogosultságok is – Spanyolországban olyan gazdák is vannak, akik 200 éve jogosultak a folyóból való vízkivételre. Ők ma is közvetlenül vehetnek vizet, de nekik is mérőórával kell igazolniuk a kivételt.

Öntözési korlátozások és kvótarendszer

A vízhasználat gyakran kvóták szerint történik. Például egy hónapban csak 15 napon lehet öntözni, ami jelentős korlátozást jelent a gazdálkodók számára. Száraz években (mint 2023-ban) súlyos korlátozások voltak érvényben, míg csapadékos tavasz esetén – mint idén is – több szabadságot adnak a termelőknek.

Forgó karos öntözőrendszer. Forrás: Pardavi Laura (Gazda Kontroll)

Az öntözési ciklusokat gyakran víztározókkal vagy csatornazárásokkal szabályozzák. Ez a rendszer rugalmasságot biztosít, de ugyanakkor kiszámíthatóságot is igényel a gazdálkodóktól. Hosszú távon a magyar viszonyokra adaptált hasonló kvótarendszer működtetése lesz elengedhetetlen nálunk is az ország teljes területén, különösen a száraz évek egyre gyakoribbá válása miatt.

Cikksorozatunk harmadik része is hamarosan elérhető lesz a NAK portálon. Örömünkre szolgál, ha felkeltettük érdeklődését, és velünk tart a folytatásban is! Sorozatunk korábbi cikkei:

Mediterrán megoldások magyar kihívásokra: tanulságok az IMIDRA kutatóintézetből I.

NAK KAP-hálózat ZTE / Jakab Ágnes, dr. Novák László (Gazda Kontroll, innovációs szaktanácsadó) és Pardavi Laura (Gazda Kontroll, innovációs tanácsadó)