Új szintre lépett a klímaváltozás erdőgazdálkodásra gyakorolt hatásaira adott szakmai válaszok keresése: az erdészeti ágazati irányítás, igazgatás, tudományos műhelyek és a gyakorlati élet szereplőit tömörítő szakmai szervezetek, valamint a vízügyi és természetvédelmi szakterületek képviselőinek részvételével 2025. július 30-án megalakult az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum.
A fórum célja már nem csupán a problémafeltárás, hanem a gyakorlati megoldások közös kidolgozása annak érdekében, hogy erdeink a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai közepette is stabil, – divatos kifejezéssel élve – rezíliens ökoszisztémaként hosszú távon fennmaradjanak. A fórum célul tűzte ki egy Erdészeti Klímaadaptációs Stratégia (EKS) előkészítését, a lendületes működése pedig várhatóan lehetőséget teremt arra, hogy a tudomány, az igazgatás és gyakorlati élet szereplői a cél érdekében összefogjanak.
A közös munka keretei: platform, munkacsoportok, rugalmasság
A fórumot levezető Szalai Károly (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) hangsúlyozta: az éghajlatváltozás kihívásai nem kezelhetők hagyományos eszközökkel. Egy olyan nyitott, rugalmas szakmai platform létrehozása szükséges, ahol a kutatási eredmények és a terepi tapasztalatok közvetlenül hasznosulhatnak.
Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum keretében munkacsoportok felállítására tett javaslatot, melyek a klímaváltozás erdőket érintő kihívásaira keresnek gyakorlati és stratégiai válaszokat, kialakítva végső soron az erdészeti ágazati klímaadaptációs stratégiát. A csoportok – az elképzelés szerint – többek között a különösen sérülékeny termőhelyeken álló erdők helyzetének rendezésével, a hosszabb távon sérülékeny erdőtípusokkal, az elemzési és monitorozási rendszerek fejlesztésével, az erdészeti vízgazdálkodással, a vadhatás csökkentésével, a gazdasági fenntarthatóság kérdéseivel, valamint a szükséges szabályozási feladatokkal foglalkoznak. A munkacsoportokban széles körű szakmai együttműködés valósulhat meg, a gyakorlati tapasztalatok és a tudományos ismeretek összehangolásával.
„Ökológiai katasztrófa” – erdőpusztulás és gazdasági következmények
Mocz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára a megnyitójában rámutatott, hogy az erdők állapotának romlása európai szintű jelenség, amelynek fő oka az időjárás szélsőségesebbé válása és a talajok vízháztartásának romlása. A klímaváltozás hatásai a magyar erdőket sem kímélik: a tartós vízhiány miatt több állomány annyira legyengült, hogy megmentésük azonnali beavatkozást igényel.
Példaként a Délalföldi Erdőgazdaságot említette, ahol az erdeifenyő és a kocsányos tölgy pusztulása az erdőgazdaságnak erdőfelújítási kötelezettséget is keletkeztet. Hangsúlyozta, hogy a klímamodellek szerint a hazai termőhelyek néhány évtizeden belül akár alkalmatlanná is válhatnak a mai erdőtípusok számára, ezért az erdők megóvása kiemelt nemzeti feladat.
Tudományos válaszok és gyakorlati javaslatok
Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet (SOE ERTI) főigazgatójának bevezető gondolatai szerint a klímaváltozás olyan sebességgel zajlik, hogy a természetes alkalmazkodási folyamatok önmagukban nem elegendőek. Aktív emberi beavatkozásra van szükség, amit egy iteratív, terepi kísérleteken alapuló tanulási folyamat hatékonyan támogathat. Előadásában széleskörű, több pontból álló javaslati csomagot ismertetett, amely többek között a genetikai diverzitás növelését, a szaporítóanyag-fejlesztést, a támogatott migráció alkalmazását és a vadállomány szabályozását is tartalmazza. A SOE ERTI ehhez olyan, már létező döntéstámogató rendszereket is kínál, mint például a SiteViewer és a TEMRE (Távérzékelésen alapuló Erdőállapot Monitorozó Rendszer).
A gyakorlat sokszor előrébb jár, mint a szabályozás
Az erdőgazdálkodók visszajelzései szerint az alkalmazkodás a mindennapi gyakorlatban már megkezdődött, nem mindig tudatos választásként, hanem a változásokra adott kényszerű válaszként. Ennek során a gazdák gyakran úgy érzik, a jogszabályi környezet és az adminisztratív akadályok hátráltatják őket.
Ripszám István (Mecsekerdő Zrt.) arról számolt be, hogy a Mecsekben kiszáradó bükkösök helyére – tekintettel a megváltozott és várhatóan még tovább változó klímára – mozaikosan elegyített állományokat telepítenek természetes felújítással. A hatékony és eredményes adaptáció érdekében sürgette a gyakorlati tudás rendszerezését és visszacsatolását a döntéshozók felé, különösen a támogatások tervezése során.
Több hozzászólás is rávilágított a kisparcellás erdőgazdálkodás nehézségeire: a lassú ügyintézés, a célzott tanácsadás hiánya és a nem kellően motiváló támogatási rendszer miatt sokan elbizonytalanodnak. Dombóvári Dénes és Ódor József a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége (MEGOSZ) részéről világos és kiszámítható kompenzációs rendszer kialakítását sürgette, különösen a magánerdők esetében. A felmerülő erdőfenntartási tevékenységek végrehajtására reálisan akkor lehet számítani, ha azok gazdasági fenntarthatósága biztosított, azaz az erdőgazdálkodás kompenzációkkal kiegészített bevételei fedezetet biztosítanak a felmerülő költségekre és a folyamatban résztvevők megélhetésére.
A prioritási sorban élen az Alföld
Az Alföldi Erdőkért Egyesület képviseletében Raisz Árpád hangsúlyozta, hogy kerülni kell a párhuzamos munkát, és erősíteni kell az együttműködést, különösen a helyi kezdeményezések országos szintű becsatornázásával. Felhívta a figyelmet a túltartott nagyvadállomány súlyos problémájára, amely – minden technológiai erőfeszítés ellenére – komolyan veszélyezteti az erdősítések sikerét.
Oktatás, szemléletformálás, társadalmi elfogadottság
A fórumon elhangzottak alapján világossá vált: az erdők jövője nemcsak a szakemberek ügye. A társadalmi támogatás elnyeréséhez és az átállás erőforrásigényének elfogadtatásához célzott kommunikációra, oktatásra és szemléletformálásra van szükség. A SOE ehhez tudásbázist és oktatási kapacitást kínál, az Országos Erdészeti Egyesület pedig a különféle szakosztályai tudásának koordinált összefogásával tudna szakmai támogatást nyújtani a fórum munkájához.
Közös stratégia – közös felelősség
A fórumon a NAK bemutatta a készülő EKS – egy lehetséges – tartalmi vázát, amely a 2016-os Nemzeti Erdőstratégiát kiegészítve nyújthat iránymutatást a gyakorlati erdőgazdálkodóknak. Ennek során elhangzott: a stratégia nem lehet kizárólag elméleti eszmefuttatás, csak akkor lesz hatékony, ha valódi, működő – helyi szinten is értelmezhető – válaszokat kínál minden erdőgazdálkodó számára.
Luzsi József, a NAK alelnöke hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás jövője közös ügy, amelyben minden szereplőnek kompromisszumkészséget kell tanúsítania. Felhívta a figyelmet arra, hogy a természet változásaihoz kell alkalmazkodni, nem pedig merev szabályokhoz, ezért rugalmasabb jogszabályokra és üzemtervezésre van szükség. Kiemelte, hogy a klímaváltozás miatt pusztuló erdők felújítása nem lehet kizárólag a magánerdő-gazdálkodók terhe, ehhez állami támogatás kell.
Végül – az esemény zárásaként – mindenkit együttműködésre, alázatra és gyakorlati megoldások keresésére buzdított, hogy olyan klímaadaptációs terv szülessen, amely a magyar erdők javát szolgálja.
Az irány egyértelmű: alkalmazkodni kell, és ezt csak közösen lehet. A fórumon elindult közös gondolkodás megalapozhatja azt a szakmai együttműködést, amely biztosítja, hogy a magyar erdők a jövőben is betölthessék klímavédelmi és ökoszisztéma-szolgáltató szerepüket – immár az új kihívásokhoz igazodva, megerősödve.
Az eseményről az Agrárminisztérium is közzétette sajtóközleményét.
NAK Erdészet