Mezőgazdasági termelés

További egyszerűsítési igények, aggályok és kérdések merültek fel az Erdőirtás Elleni Rendelethez (EUDR) kapcsolódó szabályozók tekintetében.

2025. július 7.

18 tagország agrárminisztere fogalmazott meg közös levelet, melyben kifejtik aggodalmaikat amiatt, hogy a rendelet jelenlegi formájában nem emeli ki kellően azokat az országokat, amelyek hatékony erdővédelmi törvényekkel rendelkeznek, és így elhanyagolható az erdőirtás kockázata területükön. Véleményük szerint ahelyett, hogy az erdőirtást a legnagyobb kockázatú területeken célozná meg, a rendelet aránytalanul bürokratikus kötelezettségeket ró azokra az országokra, ahol ez bizonyíthatóan jelentéktelen.

Megjegyzik, hogy az Európai Bizottság 2025. áprilisában elfogadta az adminisztratív terhek egyszerűsítésére és csökkentésére vonatkozó iránymutatásokat. Ennek ellenére a gazdálkodókra, erdőtulajdonosokra és gazdasági szereplőkre vonatkozó követelmények továbbra is jelentősek, és nem indokoltak azokban az országokban, ahol az erdőirtás kockázata elhanyagolható.

Hangsúlyozzák, hogy a túlzott és redundáns kellő gondossági követelményeket el kell törölni azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági terjeszkedés nem csökkenti jelentősen az erdőterületet. Azokban az országokban, amelyeket alacsony erdőirtás kockázatúként jelöltek meg el kell fogadni, hogy a meglévő nemzeti rendszerek kellően megbízhatóak ahhoz, hogy bizonyítsák, hogy az EUDR betartása megfelelően ellenőrizhető.

Az agrárminiszterek sürgetik a Bizottságot, hogy építsenek be a rendeletbe további egyszerűsítéseket, és ezek függvényében szükség esetén halasszák tovább az alkalmazás kezdetének időpontját.

2025. július 9.

Több kiemelkedő szakmai szervezet – köztük a Copa-Cogeca (Európai Gazdák és Mezőgazdasági Szövetkezetek- melynek tagja a NAK is); FEFAC (Európai Takarmánygyártók Szövetsége); CEI-Bois (Európai Faipari Szövetség)- fogalmazott meg közös levelet arról, hogy bár üdvözlik a 2024. decemberi egyszerűsítéseket, a szabály még így is kérdéseket hagy nyitva a gyakorlati alkalmazhatóságával, aránytalanságával, jelentős adminisztratív terheivel, valamint a jogi bizonytalanságokkal és az áruforgalom valószínűsíthető eltérítésével kapcsolatos aggályokra vonatkozóan. Megjegyezték azt is, hogy hiába történtek meg az útmutatók és a gyakori kérdésekre adott válaszok frissítései, ezek nem eredményeztek jelentős javulást a kötelezettségek értelmezésében. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezek a dokumentumok jogi kötőerővel nem bírnak, így azokat a tagállamok eltérően értelmezhetik.

2025. augusztus 9.

Alexander Bernhuber osztrák képviselő vetette fel aggályait, és indítványozta az Európai Parlament ülésén, hogy helyezzék hatályon kívül azt a rendeletet, ami az Erdőirtásmentes termékekről szóló rendelethez (2023/1115 EU rendelet) szervesen kapcsolódik, és az országok kockázati besorolását foglalja magában (2025/1093 EU rendelet).

Előterjesztésében kitér többek között arra, hogy:

• az országok (EU) 2023/1115 rendelet szerinti javasolt kockázati besorolása nem tükrözi pontosan az érintett országok jelenlegi realitásait, mivel elavult adatokon alapul és nem tartalmazza az összes releváns és rendelkezésre álló kockázati mutatót,
• a végrehajtási rendelet nem veszi figyelembe a valóságban legfontosabb tényezőket, különösen a jelenlegi földhasználati dinamikát és az erdőpusztulást,
• az országok kockázati kategorizálásának módszertana nem átlátható a különböző kockázati tényezők súlyozását illetően, és nem veszi figyelembe az országokon belüli regionális különbségeket - ez komoly aggályokat vet fel az osztályozási módszertan méltányosságával és hitelességével kapcsolatban,
• az (EU) 2023/1115 rendelet pozitív ösztönző mechanizmusként betöltött szerepét aláássa az, hogy az országok nem rendelkeznek egyértelmű lehetőséggel arra, hogy bizonyítható előrelépések révén megváltoztassák a kockázati kategorizálásukat, ami korlátozza a fenntartható helyi átalakulás előmozdítását

Az indokolásban részletezettek mentén felhívja a Bizottságot, hogy helyezze hatályon kívül az (EU) 2025/1093 végrehajtási rendeletet. Sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egyértelmű, határidőhöz kötött és átlátható eljárásokat az országok kockázati kategorizálásának rendszeres újraértékelésére, mérhető előrehaladás és aktualizált tudományos adatok alapján.

A Parlament a határozatot egyetlen olvasatban fogadta el 373 igen és 289 nem szavazattal, ami fontos jelzés arra vonatkozóan, hogy a Bizottságnak újra kellene gondolnia a törvény 2025. december 30-i hatálybalépése előtti megközelítését.

A fentiekből kirajzolódni látszik tehát, hogy határozott igény van a nyitott kérdések tisztázására és az egyszerűsítésre, a Bizottság benchmarking rendszerének felülvizsgálatára és egy „kockázatmentes” kategória megjelenítésére. (Meg kell jegyezni, hogy ennek a kezdeményezésnek már van történelme: ezt a javaslatot 2024-ben már egyszer elfogadták, de a háromoldalú tárgyalások során elutasították, miután jogi aggályokba ütközött, és az EU Tanácsa is erősen ellenezte).

Az „alacsony” kockázati szint helyett, vagy mellett? Erre sincsen válasz.

A jelenlegi 3 kockázati besorolásban az „alacsony” kockázatú országok esetében ismét felmerült az igény, hogy el kellene ismerni a nemzeti szabályozók hatékonyságát, így a termelési lánc szereplőinek nem elsősorban az EUDR jelentéstételi kötelezettséget kellene előírni, hanem a nyomonkövethetőségnek való megfelelést, a kapcsolódó dokumentumok gyűjtését és megőrzését. Csökkenhet a jelentéstételi teher, ha a szabályozási kötelezettségeket jobban összehangolják a kockázati szintekkel, és szükségtelenné válhatnak az adminisztrációs feladatok, ahol az alacsony kockázati besorolás és a helyi hatóságok aktív munkája révén ezekre a tényezőkre támaszkodni lehet. Amennyiben a teljeskörű átvilágítási kötelezettségeket a „közepes” vagy „magas” kockázatú országokból beszerző gazdasági szereplőkre korlátoznák, ez a változás biztosítaná, hogy a fókuszt és az erőforrásokat oda irányítsák, ahol az erdőirtás kockázata jelentősebb. Ezzel elkerülhető lenne a túlzott és szükségtelen adminisztratív terhek kiszabása anélkül, hogy aláásná a rendelet célkitűzéseit.

Ez persze csak egy lehetséges forgatókönyv, van olyan igény, ami szerint megmaradhatna a három kategória, de lenne egy negyedik „kockázatmentes” szint, ami mentesülne a kellő gondossági procedúra alól. Lehetséges azonban, hogy egy ilyen szint bevezetésének a felvetése még az eddigieknél is nagyobb vitákat váltana ki, ráadásul jelentős mértékben aláásná a szabályozó céljait, és sértené a WTO megkülönböztetés-mentességre vonatkozó szabályait is.

Felmerült olyan igény is, hogy az egyes uniós irányelvek, és célkitűzések teljesülésének összehangolásakor fokozottabb figyelemmel kellene lenni arra, hogy az erdőterület csökkenése nem befolyásolhatja negatívan egy ország teljesítményértékelési státuszát, ha az pozitív környezetvédelmi célt szolgáló tevékenységekből ered. Ilyenek lehetnek például a védett területek bővítései, a természet helyreállítására irányuló kezdeményezések vagy a megújuló energia előállítására használt földterületté való átalakítás.

Mit tehetnek most a vállalkozások?

Az országkockázati listával kapcsolatos kifogás bizonytalanságot keltett, de az EUDR lényege nem változott! A szarvasmarhát, pálmaolajat, szóját, fát, kakaót, kávét, gumit vagy az ezekből készült releváns termékeket importáló, azzal kereskedő vagy exportáló vállalatoknak továbbra is meg kell felelniük a rendeletnek 2025. december 30-tól (vagy kis- és mikrovállalkozások esetében 2026. június 30-tól). Javasoljuk tehát a vállalkozásoknak, hogy folytassák a kellő gondosságra vonatkozó rendszereik kiépítését, azaz:

• térképezzék fel releváns termékeiket és ellátási láncaikat,
• vonják be a nyomonkövetési folyamatokba a beszállítókat,
• gyűjtsék a termelési helyek földrajzi és földhasználati adatait,
• hozzák létre a belső szabályozókat és folyamatokat a nyilvántartáshoz és kockázatértékeléshez kapcsolódóan.

Jobb figyelni és készülni, mivel az lehet az egyik legvalószínűbb folytatás, hogy az Európai Bizottság a lehető legrövidebb időn belül a benchmarking rendszer felülvizsgálatával válaszol a Parlament aggályaira. A háromszintű struktúra (alacsony, normál, magas; kockázatmentes kategória nélkül) ez esetben megmaradna, ahogy a kötelezettségek is (információgyűjtés, nyomonkövethetőség biztosítása, kockázatértékelés, kockázatcsökkentés és megfelelőségi dokumentáció elkészítése), de a minősítési rendszerben az adatok, a küszöbértékek és az átláthatóság javulna. Vegyük figyelembe azt is, hogy ha nem állna rendelkezésre a 29. cikk szerinti országkategorizálás, akkor minden ország „közepes” besorolású lenne, és nem tudnánk hivatkozni az „alacsony” kategóriára, aminek eredményeként bizonytalanná válhatna az „Egyszerűsített kellő gondosság” (13. cikk) alkalmazásának lehetősége az érintett vállalkozások számára.

NAK / Pető Krisztina